Örök fáziskésésben vagyok, épp, hogy a saját életemről nem csúszok le. Igaz, ha tizenöt éve feloszlott csapatokat hallgat az ember, az nem pech, hogy nincs friss hír. De most akadnak azért kivételek is! Itt a OneHeadedMan, akiket nem rég ismertem meg és szerencsére szolgáltattak is apropót, hogy aktuálisak legyenek!
A Nomad együttes 2005 körül indult egy demóval, ami a 2007-es Végálom album előhírnöke volt. A bandát Jánosi Szabolcs "Cicó" és Fodor Zoltán alapította, akik már a nyolcvanas évek óta együtt zenéltek a Bedlamben. Megemlítendő még a Godlam EP, már csak azért is, mert 2002-ben itt jelezték, hogy más zenét kívánnak játszani, illetve ezzel az anyaggal tértek át a magyar dalszövegekre.
Az eddigi egyetlen albummal igen kiforrott, stílusos magyar rock albumot tettek le az asztalra. A páros utoljára 2009-ben zenélt együtt, mikor a Bedlamot újra életre keltették, majd Fodi Japánba távozott, így a Nomadnak már nem lehetett folytatása. Viszont Cicó most mégiscsak újraszervezte a csapatot a mikrofonnál Juhász Marcival! Az újrakezdésről, az aktualitásokról a gitáros alapító tagot kérdezgettem.
A Nomadtól hallhattunk már új dalokat, stúdióznak, klipeznek, akusztikoznak, tehát abszolút él a banda és végre visszatértek a színpadra is! Az új csapat bemutatkozása hazai pályán, április 12-én Kazincbarcikán történt, Budapestre pedig másnap érkeztek. A helyszín a Showbarlang volt, ami úgy látom, most fut be, illetve én talán egy hónapja akkor kezdtem utánanézni a helynek, mikor a csapat bejelentette az első koncerteket. Volt már pár jó program ott azóta is, de eddig mindig rossz volt az időzítés. Kicsit trükkös volt így elsőre betalálni a helyre, de elég nagy kaput kell megcélozni, tehát nehéz mellélőni. (Jójó, bevallom először zárt kapun próbáltam bejutni, de hamar útba igazítottak! :) ) Rengeteg parkoló, kocsival érkezőknek is kényelmes. Egyébként a nappali, éjszakai járatok is ott állnak meg szinte előtte, csak én vagyok ilyen kóválygós elsőre!
2014-ben, harminc évvel az első nagylemez után új albummal jelentkezett a Solaris. Konkrétan a világszinten is progresszív rock legendának számító klasszikus debütalbum: az 1984-es Marsbéli Krónikák folytatását készítették el a fiúk.
1980 - Rockhullám SP
megosztott kislemez (Hungaroton)
koncertfelvétel Budai Ifjúsági Park 1980
1981 - Ellenpont SP
kislemez (Hungaroton)
1984 - Marsbéli krónikák - Martian Chronicles LP/MC
album (Hungaroton) 1984
Több klasszikus albumunk van, mint hinnénk! Csakhogy magyar együttesek esetében már egyre mélyebbre kell ásni. Hiába van világháló, néha mélyfúrást kell végezni egy-egy gyöngyszemért. Sőt, ha az adott anyag szerencsés volt és nem demóként, hanem albumként is jelent meg, nehéz jó minőségű 20-25 éves kazettát találni. Szerencsére azért akad pár CD újrakiadás is mostanában a keményebb stílusban is (pl. Exit, Unfit Ass, Extreme Deformity), de ezek kivétel számba mennek.
A thrash metalnak volt egy rövid fénykora az undergroundban – én ezt fiatal fejjel csak elbeszélésekből tudhatom – de hozzánk később ért ide, ugyanakkor a 90-es évek elején már itt is leáldozóban volt a csillaga, így nem sok idő jutott neki. Akkor állítólag népszerű volt, most mégis úgy látom, hogy alig van, aki fel tudna pár magyar bandát sorolni. Ha valaki egy cikkben magyar thrash metalt említ, Moby Dick a kezdet természetesen, de itt már meg is torpant és nem tudja folytatni. Voltak együttesek a hagyományosabb thrash vonalról, mint például: Beyond, Remorse, Almighty, Atomic, Undertaking stb. és olyan csapatok is, akik a műfaj határait tágabban értelmezték, illetve idővel módosult a stílusuk: Bedlam, Barbed Wire, Slogan.
Az Élve vagy Halva koncertkörút szerves folytatása volt a 2013-as Farkasok völgye turnénak. Nemcsak azért, mert ugyanazzal a készülőfélben lévő új albummal (és az azt kísérő későbbi kiadványokkal) lett felvezetve a műsor, hanem azért is, mert a zenekar és a közönség szimbiózisa 2013-ra olyan tartós és működőképes egységbe forrt, amely minden menetközben felmerülő nehézséget át tudott hidalni. Éppen ezért erősen indokolt a történet fonalát még 2013. őszén, a Csepegi Csárdában felvenni.
P. Mobilosok IV. Országos Találkozója 2013
A Mobil által meg is énekelt Csepegi Csárda már régóta a zenekar egyik kiemelt törzshelyének, bázisának számított. Ezért egy cseppet sem volt meglepő, hogy a 2013-as országos rajongói találkozó helyszínéül éppen erre a vendéglátóhelyre esett Lóránt döntése. A bensőséges hangulatú nagy bulin volt minden, amit csak egy rajongó kívánhat. Koncert négy felvonásban, közte a készülő új dalok ősbemutatói. Sőt, még egyes ötletek, vázlatok, kamuangolos élő demói is. Élő interjú is készült a tagokkal, a sajtó kártékony részének a kizárásával, korábban sosem hallott exkluzív részletekkel. Továbbá zenekari vetélkedő, eszem-iszom, tombola, ajándékok.
Amit azonban kevesen tudnak, amit kevesen fognak fel, és amit még kevesebben kezelnek a helyén, az az, hogy a rendezvény (a zenekar motorjának, Schuster Lórántnak kezdeményezésére,) a P. Mobil közösség ajándékaként valósult meg. Lóri és bandája így viszonyul a közönségéhez, így hálálja meg a rajongóknak azt, hogy a P. Mobillal ellenséges, mesterségesen fenntartott divat-, gazdasági- és médiakörnyezet ellenére, a törzsrajongók évtizedek óta eltartják a produkciót.
A zártkörű rendezvényre jelentkező kemény magnak ugyanis csak és kizárólag a hatfogásos menüért (benne a minőségi üdvözlőpálinkával) kellett fizetnie a csárdának, egy erősen nyomott összeget. Akinek távol volt a kecskeméti helyszín, annak még az utazását kellett kigazdálkodnia (persze a vérprofi és körültekintő Főnök intézett egy szintén erősen nyomott árú retúr különjáratot is), ezen felül a közönség részére a program, az ajándékok, vagyis minden ingyen volt.
Minden megérkező mobilos barátunk azonnal, már a belépésnél ajándékot kapott, melyeket az ajándékpulton kihelyezett értékes lemezek, pólók, italok, belépők, relikviák közül választhatott ki, érkezési sorrendben. Érdemes volt időben érkezni. A préselt, gyári korongok mellett a Lóri által személyesen készített, írott-nyomtatott demók, kiadatlan anyagok, ritkaságok, különlegességek is gazdájukra vártak. Ezen ajándékok nagy részét Lóránt intézte, a maradékot a P. Mobil Médiakommandó illetve a P. Mobil Rockmúzeum önkéntesei ajánlották fel, barátságból.
Minden rajongó részt vehetett egy különleges P. Mobil Ki-Mit-Tudon; továbbá ingyen tombolán, melyek nyereményeit illetve ajándékait szintén a P. Mobil stáb biztosította. Külön ajándékot kapott az adott év legtöbb P. Mobil koncertjén részt vevő törzsrajongó is. Minimum negyven hanghordozó, ugyanennyi trikó, még egyszer ennyi Rockmúzeum-belépő és egyéb relikvia, ilyen-olyan apróság, valamint sok üveg ital talált így gazdára a rajongói találkozón.
A számtalan autós mellett hárombusznyi mobilos is érkezett a buli helyszínére. Miután nem volt belépő, miután a zenekar térítés nélkül lépett fel, ezért az egyik buszt szintén Lóránt intézte. A művészek és személyzet szállítása mellett komoly mennyiségű cucc is a helyszínre érkezett, melyek mozgatását, szakszerű összerakását is meg kellett oldani. Igen jellemző a mobilnépre, hogy a roadok is nagylelkűen lemondtak a gázsijukról, és társadalmi munkában dolgoztak a hosszú este folyamán. A hajnalig tartó rendezvényen természetesen bőségesen fogyasztottak az italokból és a válogatott finomságokból a stábtagok, önkéntesek és roadok, továbbá a zenekar tagjai (feleségestől, barátnőstől) is. Ez is része volt a zenekar bőkezű ajándékozó kedvének.
Mindezeket azért fontos még elöljáróban is rögzíteni, mert fehér holló az a művész, aki ennyire szereti a közönségét, hogy hajlandó ilyen mélyen a zsebébe nyúlni, hogy viszonozza a szeretetüket, kitartásukat, összetartásukat, kedvességüket, lojalitásukat. Kevés olyan összetartó társaság van, mint a 2009-ben újraindult, újraszerveződött, helyreállított P. Mobil zenekar, megújult P. Mobil stáb, és az azóta ismét tömegesen előkerülő régi-új rajongótábor közössége.
Mobilosok mindenhol
Egyfajta Mobil-reneszánsznak lehettünk tanúi, melyek a korábbi korszak kissé arcos, időnként rosszrészeg, néha rideg-karcos társulatától eljutott, visszajutott a banda egy emberarcú, emberközeli, közvetlen, megközelíthető, vidám (néha vicces-spicces) közösségig, melyhez ismét örömmel és könnyen közeledhetnek barátsággal a rajongók; mely képes volt a 2000-es években eltűnt rajongók tömegeit újból megérinteni, megszólítani.
Mára a P. Mobil Rajongói Klub tagjai a magánéletben is összejárnak, egymásnál üdülnek, egymásnál nyaraltatják a koncerteken összebarátkozott gyermekeiket. Mindeközben száz kilométereket utaznak, nemritkán olyan határokon keresztül, melyek elválasztják a magyart a magyartól. Mára a mobilos törzsgárda nemcsak elkíséri a bandát minden egyes koncertre, hanem igény, szükség, baj esetén sokféle posztra bevethető, sokféle helyzetben tud és akar segítséget nyújtani. Akkor is, ha a fotós egyéb elfoglaltsága miatt nem tud részt venni egy bulin. Akkor is, ha épp az egyik road dereka húzódik meg annyira, hogy képtelen továbbcipekedni az aznapi emeleti koncerthelyszínre. Akkor is, ha csak hosszú órák buszozása után derül ki, hogy a helyszínen nincs se étel, se ital, se szállás, se öltöző. Akkor is, ha a Főnök távolléte miatt be kell segíteni a helyszínen a kapcsolattartásba, promócióba.
Biztos vagyok benne, hogy a törzsközönség kitartó szeretete, másokra is ragadó fanatizmusa, lojalitása segítette át a produkciót a nehéz időszakon, amikor a Főnök betegsége miatt, nélküle kellett helyt állni és tovább menni…
Jozé / Schuster Lóránt - P.Mobil facebook oldala 2014
2014. október 26-án a budapesti Művészetek Palotájában a magyar progresszív rock legenda, a Solaris együttes életmű-koncertsorozatának második előadására került sor. Míg a tavalyi, első koncert a nagylemez előtti, minimum kétalbumnyi, két korai műsor köré szerveződött, addig az idei buli gerincét a harmadik műsor, mely egyben az első nagylemez anyaga is: az 1984-es Marsbéli krónikák adta.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben összegyűlt vájtfülű közönség tehát elsősorban a mára már klasszikussá nemesedett Marsbéli krónikák dalait, zenei anyagát hallhatta. Illetve annak némileg átvariált, kibővített változatát. A világsikert elért sci-fi ihletésű, pozitív kicsengésű, instrumentális szerzemények mindegyikét hosszan tartó tapssal köszönte meg a publikum, bizonyítva ezzel, hogy még mindig bőven van az igényes és intelligens zenének (vásárlóerővel is bíró) értő közönsége.
Javában folyik a készülődés a tavasszal újjáalakult Kex zenekar háza táján. Az intenzív próbák mellett tizenhat újragondolt, emblematikus dalt rögzítenek Magyarország egyik legnevesebb stúdiójában, hogy a december 5-re meghirdetett lemezbemutató koncertre a nagyközönség is kézbe vehesse a Kex élettörténetét méltó módon lezáró albumot. Emellett elindították facebookos oldalukat, ahol számos érdekes és értékes információt osztanak meg régi és új rajongóikkal.
