A Nomadtól hallhattunk már új dalokat, stúdióznak, klipeznek, akusztikoznak, tehát abszolút él a banda és végre visszatértek a színpadra is! Az új csapat bemutatkozása hazai pályán, április 12-én Kazincbarcikán történt, Budapestre pedig másnap érkeztek. A helyszín a Showbarlang volt, ami úgy látom, most fut be, illetve én talán egy hónapja akkor kezdtem utánanézni a helynek, mikor a csapat bejelentette az első koncerteket. Volt már pár jó program ott azóta is, de eddig mindig rossz volt az időzítés. Kicsit trükkös volt így elsőre betalálni a helyre, de elég nagy kaput kell megcélozni, tehát nehéz mellélőni. (Jójó, bevallom először zárt kapun próbáltam bejutni, de hamar útba igazítottak! :) ) Rengeteg parkoló, kocsival érkezőknek is kényelmes. Egyébként a nappali, éjszakai járatok is ott állnak meg szinte előtte, csak én vagyok ilyen kóválygós elsőre!

No, de a Nomadra már jó előre foglalt volt az estém. Hozzá kell tegyem, hogy korábban sajnos nem láttam őket – mint sok más együttest, őket is kicsit későn ismertem meg (de szerencsére ők tettek róla, hogy ne túl későn!). A OneHeadedMannel vagyok hasonló helyzetben. Visszatértek kicsit más felállással. 2009 végén láttam még az utolsó két Bedlam bulit (pontosabban az utolsó háromból kettőt, ha jól emlékszem) és azóta vártam. Nem tudom melyik együttes újjáalakulására adtam volna nagyobb, vagy inkább kevesebb esélyt. Az indok az lehet, hogy a Bedlam már kapott egy második lehetőséget és a Nomad valószínűleg nagyobb százalékban volt Cicó szülötte.

Mivel az este két fellépő volt, nem hajtott a tatár. Az Audio Love Nation talán fél tíz után kezdett. Részemről sajnos a tipikus nyitóbandák sorsát élhették meg: előzetesen nem néztem utánuk, hogy kik-mik, de azért a koncert nagy részét meglestem. Egyre több olyan élményem van, hogy koncerten találok érdekes csapatokat, annak ellenére, hogy manapság a neten bármikor, bármit meg lehet hallgatni… csak kell az él(ő)mény. Bár most nem így lett, de úgy láttam hoztak pár rajongót.

Egyébként elég korán érkeztem, hogy a Nomad beállásából is halljak. Itt valahogy mindent elnyomott a basszus, de a koncertre mindent pöpecül beállítottak, és az egész buli nagyon jól szólt. A terem hangulatos, bár kicsit kisebb, mint gondoltam. Ehhez pedig mintha még nagyobb is lett volna a hangerő, mint kellett volna, de az is lehet, hogy csak az előző napi hardcore buli fárasztotta le a füleim. Új számokkal kezdtek Marciék és bár négy dalból csak az Ajtó a mennybe volt ismert, mégsem indult nehezen, egyből megnyertek maguknak, ahogy az eddig hallható két szám is soundcloud-on. Látszott, hogy már nagyon összeszokott csapat játszik, biztosan nem spóroltak a próbákkal! A Maradj még érdekes szólós résszel indult, Cicónak vannak érdekes megoldásai, kíváncsian várom, albumon hogy fognak szólni!

A következő blokkban jöttek a Végálom-os dalok. Egy ember a világgal szemben volt az első és bár Marci úgy kezdte, hogy "hát Fodi nincs itt, de megpróbálom elutánozni majd. Remélem lesz olyan, mint a Fodié" szerencsére nem volt olyan érzésem, mintha utánozni akarná és nagyon jól hozta a régi számokat. Talán nem is áll tőle olyan messze a stílusa. Úgyhogy reméljük maradnak a programban később is! A csapat rettentő feszesen, dinamikusan játszott, teljes mértékben eloszlatták azt a gondolatomat, hogy esetleg ezek a kicsit otthon hallgatós számok nem jó koncertszámok! Petya dobolása nagyon megadta az élét az egésznek. Csak egy függöny, majd 35 jött. Talán nincs még olyan sok rajongója a Nomadnak, de úgy tűnik hűségesek, mert a 35 refrénjét szinte az egész terem énekelte (rettentő jól esett). Nem volt hering effektus egyébként, de azért eloszlott, kitöltötte a tömeg a helyet (Marci: "vagytok vagy négyen"). Még Oly csendest és Flashback bazárt kaptunk.

Majd új dalokkal folytatták, fejezték be a koncertet. A Kimondhatatlan szintén lehetne klipes, jó slágeres szám. Marci énekel ahol kell, ordít ahol az kell, jól hoz mindent. Jó frontember, lendületes, hangulatot csinált, elszórakoztatta a közönséget áthangolások között.

"Ennyien isztok csak? Hát nem hiszem el. Mindenki buzi, aki nem iszik, gyerekek, egészségetekre!...hát akkor maradjatok még vagy öt percet, aztán holnap nem jösztök úgysem!"

Hé Johnny, Mammonország jöttek, aztán Engedd, hogy még egyszer. Látszik, hogy ezt már ismerte a közönség. Persze vissza lettek tapsolva és nyomtak még két dalt. Egy vad tempós számmal jöttek vissza. Nagyon-nagyon hallatszik, hogy bizony Cicó a gitáros! És a koncert egy duplázással, az Engeddel zárult.

"Mivel amatőrök vagyunk, ezért most visszatérünk még egy számra. Engedd, hogy még egyszer eljátsszuk, aztán megyünk, megiszunk valamit"

Teljesen jól vette a közönség, bár talán az Ajtó a mennybe helyett nyomhatták volna az elején és akkor nem olyan közel ismételték volna. Kb. 80 percet játszottak, kilenc új dalt hallhattunk, ez is mutatja, hogy a csapat gőzerővel dolgozik az új anyagon és elég jól állnak. Profin játszottak, jól szóltak, hangulatot csináltak, úgyhogy Nomad koncerten nem fog senki sem csalódni, az biztos!

Fotók - Máté Évi

ShowNoMarcy / ConcertPhotos 2013

Setlist:

1. Ne félj
2. Ajtó a mennybe
3. Tettre kész
4. Maradj még
5. Egy ember a világgal szemben
6. Csak egy függöny
7. 35
8. Oly csendes
9. Flashback bazár
0. Kimondhatatlan
11. Hey, Johnny
12. Mammon ország
13. Engedd, hogy még egyszer
- - - - - ráadás - - - - - -
14. Nők-Bré
15. Engedd, hogy még egyszer