Örök fáziskésésben vagyok, épp, hogy a saját életemről nem csúszok le. Igaz, ha tizenöt éve feloszlott csapatokat hallgat az ember, az nem pech, hogy nincs friss hír. De most akadnak azért kivételek is! Itt a OneHeadedMan, akiket nem rég ismertem meg és szerencsére szolgáltattak is apropót, hogy aktuálisak legyenek!
A csapat 2004-ben indított egy demóval, amit 2005-ben követett az Eat The Pigs EP. Izgalmas zene, töredezett ritmusokkal, fogós témákkal, szóval figyelemre méltót alkottak olyanoknak is, akik szeretik a progresszív dolgokat. De igazán különlegessé Markovits Lídia csatlakozásával vált az együttes. Lídia éneke baromi jó hangulatot, és sok érzést is visz ebbe a kemény, komplex zenébe. Egyből szerelembe is estem, teszem hozzá úgy, hogyha belegondolok, egyáltalán nem hallgatok „lányos” csapatokat. Tehát, ha te sem, ez még nem kizáró ok! :D
A We Are Not Unique EP 2011 végén követte Winter, Thunder, etc. albumot. Az Open Seas simán ott lehetett volna azon az albumon is: ötletes, variált zene, gyors és lassabb részekkel, Lídia pedig olyan változatosan énekel, hogy egy ilyen számot nem is lehet megunni! Azért megvan a dal ritmusa, egyáltalán nem ugrál összevissza. Igaz, hogy az „egyfejű” zenéje nagyon sokszínű, de az EP a továbbiakban sokkal nagyobb spektrumot mutat, mint az eddigi anyagok. Sőt, kicsit mintha kivételeket gyűjtöttek volna össze. Itt a The Room mindjárt, ahol hiányzik Lídia!! Na jó, nem úgy, mert Tarjányi Endre tökéletesen kitölti a dalt és ahogy túltettem magam azon, hogy itt őt nem hallhatom, mindjárt meg is tetszett! Talán kicsit egyszerűbb a zenéje, mint a többi OneHeadedMan szerzeménynek és ha hozzátesszük még a Stonedirt énekesét is, nem igazán árulja el, hogy melyik csapat követte el a The Room-ot. (De itt semmi sem negatívum!)
Egyébként jópofa csapatnak is tűnnek (már a névválasztás elég jól sikerült), ott van például BP tévés videó, vagy a honlapjukon az egymondatos bemutatkozásuk. Szerencsére a zenében ebből semmit sem venni észre, de a We Are Not Unique címet azért ne vegyük annyira komolyan!
A Manshuk is érdekes szám. Lassan, nyugisan indul, a hangszerelés viszont gazdag, van itt hegedű és cselló is. Jozé, aki sok érdekes zenével tud szolgálni, most biztosan a Slogan-t hozná fel példának, így teszek én is. Például őket is meg lehet említeni itt a színes hangszerelést illetően. Ebben a számban, illetve az egész EP-n nekem azt volt legnehezebb megemészteni ami (remélhetőleg) sokaknak a legjobban fog tetszeni, vagyis amikor a Manshuk beindul. Mert az nekem olyan slágeresnek tűnt, amit a OneHeadedMan-nél még nem tapasztaltam.
A Shine On Me pedig a Winter… album nyitószámának teljes (nagyjából) akusztikus átdolgozása. Kellemesre sikeredett nyugis szám, ami a végére azért beindul, de nem gyorsul túlzottan, inkább csak a hangulatot fokozza. És el is éri a hatását, valami olyasmi hangulata van, hogy ezt tényleg a szabad ég alatt kéne hallgatni!
Sok itt a hiányosságom, mert például Lídiát nem tudom kihez hasonlítani, szövegeket nem láttam, így arról nem tudok még, viszont általában a OneHeadedMan szövegei is olyan tartalmasak, mint a zene. Az EP egyelőre online hallgatható, nem követte még ilyen szempontból az előző két CD-t, de reméljük, kitalálnak valamit. Szóval egy nagyon színes, hangulatos EP-t hallgathatunk, de azért elsőként a Winter, Thunder, Etc. albumot ajánlanám a hozzám hasonló későn érkezőknek. Már csak egy koncert hiányzik!!
ShowNoMarcy / Concertphotos 2012
OneHeadedMan - We Are Not Unique EP (szerzői kiadás 2011)
Markovits Lídia - ének
Tóth András Dániel - gitár, zongora, szinti programozás
Takács József - basszusgitár
Szőnyi Zoltán - dob
Endre Tarjányi - ének
Balázs Gergely - hegedű
Maróth Bálint - cselló
1. Manshuk
2. Open Seas
3. The Room
4. Shine On Me (2011 version)
