Minőségi Rock

Ellensúly Rockmagazin

Ellensúly Rockmagazin

A múltat megőrizni, a jelenben győzni, a jövőért megküzdeni

Minden idők legjobb magyar nagylemezei - első menet

2015. január 15. - Harman

Az elmúlt harminc évben elképesztő méreteket öltött a selejt diadala. Kártékony tömegmédiumok hipnotizálják a védekezésre alig képes tömeget. Szerencsétlen senkiháziakat futtatnak fel, majd dobnak a mélybe a feláldozható médiamunkások. A romlott világ valódi vezetőinek parancsára. Tehetségtelenkutatók és emésztőgödör színvonalú showműsorok szőnyegbombázzák percenként a hit, a remény, a szeretet és az erkölcs utolsó oázisait. A szélsőséges helyzetben élők mellett a középosztály nagyja is behódolt az alantas szövegű hitvány zenének. A középszerűség naponta legalább hatszor ül tort a kiválóság felett. És mindemellett a még múltunkat, dicsőséges nagyjainkat is folyamatosan elhazudnák az istentelen orwelliáda eldobható szekértolói.

syrius_devils_masquerade.jpg

A „múltat végképp eltörölni” című tréfás nemzetközi játék résztvevői időről időre belépnek abba a mezőbe, melyben úgynevezett „szakértői” szerepben tetszelegve, elvileg a zenéről értekezve, (gyakorlatilag destruktív szándékkal,) vicces-komoly toplistákat tesznek közzé, mellyel egyéb nagyjaink mellett a közös zenei értékeinket relativizálják. Példaképeinket próbálják nevetségessé tenni. Miközben az antikrisztus hamis prófétáit és (zenei) apostolait propagálják. Agresszíven.

Nemrég az egyik ilyen toplista különösen kiverte a biztosítékot. Nagyon sokan horkantak fel, így várható volt, hogy a média még egészségesebb része valamilyen módon reagálni fog. Hamarosan több helyről is érkezett a felkérés, hogy üssünk össze mi, brancson kívüliek is egyet. De valóban szakmai alapon. A kezdeményezéssel maximálisan egyetértettem, így magam is szóltam néhány zenei szaktekintélynek. Mármint, azon kevesek közül, akiket valóban kollégának tartok; és nem valamiféle kellemetlen, kártékony firkásznak. A közös munkától, annak eredményétől és főleg hatásától nem vártunk csodát. Amolyan passzióból álltunk neki, a szokás szerint széllel szemben, akárcsak a többi zenei projektünknek…

mini_fruit_pebbles.jpg

Rossz ómenként, már az induláskor homokszemek kerültek a szerkezetbe, ugyanis jó néhányan lemondták a részvételt, illetve nem is reagáltak a megkeresésre. Persze sosem a mennyiség, hanem a minőség a fő szempont. De a fűben lapulás beszédes tény. A XXI. században is. Rendszerváltás ide, pluralizmus oda, tolerancia amoda: még mindig igen jól igazgat az a bizonyos fortélyos félelem. A magyar könnyűzenei életben Erdős Cézár óta semmi sem változott. Érdemben. Az egyenlőség, szabadság, testvériség dacára sem. Vannak, akik még mindig, azóta is permanensen egyenlőbbek.

Másik problematika a helyes metódus kialakítása volt (Cirill betűivel ezúttal nem bajlódtunk), mellyel ki kívántuk szűrni a korábbi kevés jóhiszemű lista, jellemzően nevetséges végeredményeit. Ebben úgy tűnik, hogy részben kudarcot vallottunk. Mert például hiába vetettük fel, hogy mindenki csak egyszer szerepeltethet egy bizonyos előadót a saját listájában, végül mégis az maradt érvényben, hogy amolyan szabadosan, határtalanul lehet dolgozni. Semmiféle megkötés nincsen. Meg is lett az eredménye.

hbb_vadaszat_1984.jpg

Persze ez a gyenge megkötés sem akadályozta volna meg, hogy a végső, összesített listában legyenek látszólag indokolatlan zenekar-ismétlődések, illetve a dolgok természetéből következően biztosan legyenek túlértékelt, összeszavazott albumok is. De az összesített végeredmény minden képzeletet meghaladóan döbbenetesre sikeredett.

Félreértés ne essék, a teljes listára került, akár csak egy szavazatot is kapott, összesen 171 fajsúlyos, minőségi hanghordozó mindegyike vitán felül áll. Ha magam illendőségből, (ál)szerényen ki is hátrálok egy pillanatra: nyugodtan elmondható, hogy a többiek személyében valóban a szakma valódi krémje nyilatkozott meg. Sok évi, sok évtizednyi értő zenehallgatás érlelte meg az egyes albumok értékelését, már jóval korábban, mint ahogy ez a cseppet sem játékos felkérésnek eleget tettek, eleget tettünk volna.

Mégis megdöbbentő volt az egyes, egyedi listák után az alábbi összesített lista első harminc helyezettjét együtt, egymáshoz viszonyítva meglátni. Majd megtapasztalni az így kiváltódott érzéseket és feltörő gondolatokat.

Minden idők legjobb magyar lemezei - Top 30: 

1. Syrius - Az ördög álarcosbálja (1971 / 1972)
2. Mini - Fruit Pebbles (1972 / 2008)
3. Hobo Blues Band - Vadászat (1984)
4. Pandora's Box - Kő kövön (1983)
5. Nagyferó és a Bikini - Hova lett (1983)
6. Solaris - Marsbéli krónikák (1984)
7. (Nagyferó és a) Bikini - XX. Századi híradó (1984)
8. Korál - I. (1980)
9. A.E. Bizottság - Kalandra fel (1983)
10. Fonográf - Útközben (1978)

11. Edda művek - 1. (1980)
12. Locomotiv GT - Bummm! (1973)
13. Locomotiv GT - Loksi (1980)
14. East - A szerelem sivataga (1988)
15. Piramis - 1. (1977)
16. Skorpió - A rohanás (1974)
17. P. Mobil - Mobilizmo (1981)
18. Edda művek - 2. (1981)
19. Karthago - 1. (1981)
20. Dinamit - A híd (1981)

21. East - Játékok (1981)
22. Omega - 10000 lépés (1969)
23. (Új) Skorpió - Zene tíz húrra és egy dobosra (1981)
24. The Bedlam - Inside Ash (1994)
25. Beatrice - Betiltott dalok I. - Megkerült hangszalag (1979 / 1993)
26. Barbaro - II. (1994)
27. V'Moto-Rock - 2. (1980)
28. Mini - Vissza a városba (1978)
29. Fonográf - Jelenkor (1984)
30. Beatrice - Betiltott dalok II. - Tudományos Rockizmus (1981 / 2013)

p_box_ko_kovon_1983.jpg

Mint látható, a listában értelemszerűen előnyben részesültek (és ezáltal előre kerültek) azok az előadók, akiknek egy bizonyos albuma általános elismerésben részesül. (Természetesen a többi kiadványuk rovására.)

Míg azok a művészek, akik gazdag életművel, széles diszkográfiával és sok szakmailag elismert fontos albummal rendelkeznek: a szétszavazás miatt hátrányba kerültek. Ezért sok olyan zseniális, etalon értékű, alapműnek számító nagylemez szerepel az összesített közös listában, amelyik nagy-nagy meglepetésre kicsúszott, kiesett az első 30-ból.

Miután úgy éreztük, hogy az összesítés elég messze áll a saját, önálló listánktól, illetve pár helyen konkrétan a realitástól is, egy kompenzációs lista is bevezetésre került. Ezen csak a zenekarok szerepelhettek, és minden egyes albumuk után kapott összes szavazatuk pontszáma összegzésre került. Ezzel kialakult egy sokkal életszerűbb sorrend. De így meg a kevés (egy-két szakmailag számon tartott) nagylemezzel rendelkező művészek kerültek hátrányba. Ezért e két lista, a szavazatok feldolgozásának jelenlegi állása szerint, csak együtt értelmezhető. Vagy még úgy sem.

Miután felszínre kerültek a hiányosságok, valamint miután kiderült, hogy bizonyos szakemberek egyes favoritjai hátrányt szenvedtek a felhasznált módszer miatt: a kelleténél feszültebbé vált a légkör. Kijelenthető, hogy ezúttal -kivételesen- összességében nem volt túl jó kedélyű a közös munka.

Minden idők legjobb magyar előadói - Top 30:

1. Hobo Blues Band / Hobo
2. Nagyferó ésa Bikini / (Nagyferós) Bikini
3. Mini
4. Locomotiv GT
5. East
6. P. Mobil
7. Pandora's Box
8. Omega
9. Piramis
10. Skorpió / Új Skorpió

11. Syrius
12. Beatrice
13. Edda művek
14. Fonográf
15. Solaris
16. Korál
17. Deák Bill Gyula / Deák Bill Blues Band
18. A.E. Bizottság
19. Karthago
20. Barbaro

21. Slogan
22. V’Moto-Rock
23. KFT
24. Illés
25. Dinamit
26. Trottel
27. The Bedlam
28. Leukémia
29. Pokolgép
30. Generál  

nagyfero_esa_bikini_hova_lett_1983.jpg

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy van például a Syrius együttes, akiknek győzelmével teljesen elégedett vagyok. A nagy felállás első és egyetlen stúdióalbuma vitán felül zseniális. De más módszerrel talán más is kerülhetett volna az élre. Mert mindenkinek közös értékítélete, hogy a Syrius benn van a legfontosabb magyar bandák között, szerzeményeik alapműnek számítanak. De miután a nagy korszak csak egyetlenegy albumra kapott lehetőséget (azt is külföldön, a kommunista önkény hatókörén kívül), így ezt az egyetlen egy albumot favorizálja majdnem mindenki. Zenész, közönség, okostojás egyaránt. A másik felállásokat, illetve a vitatható minőségű, a módszerváltás után utólag kiadott archív anyagokat már jóval kevesebben tekintik felsőpolcos produkcióknak.

Ugyanez elmondható még sok másik top-helyezettről. Igaz ez a Mini korai, nagylemeztelen korszakára, mely csak utólag nyert albumformát: összegyűjtött kislemez- és rádiófelvételek alapján. Igaz ez Solaris első felvonásának egyetlen nagylemezére, melyet általában mindenki klasszikusnak tart, a többség egyenesen a legjobbnak, pedig a folytatások is tartották a színvonalat. Gyakorlatilag bármelyik Solaris kiadvány beférne a Top 30-ba, akár egymás alá is.

De abban is megegyezik néplélek a komolyan vehető zenei szakemberek, újságírók többségének véleményével, hogy mondjuk a HBB Vadászat albuma, vagy a P. Box Kő kövön nagylemeze jobban sikerült, mint az adott együttesek többi produktuma.

Ezért bár csupa klasszikus jutott be a Top 30-ba, (vitathatatlan alapművek, megérdemelt szakmai-, kereskedelmi- és közönségsikerekkel,) azért nyugodtan kijelenthető, hogy a szavazatok feldolgozásának módszere alapján legalább ilyen jók szorultak a Top 100-ba, vagy a Top 150-be is...

solaris_marsbeli_kronikak_1984.jpg

A szakmai szavatok ilyenfajta feldolgozásának nagy vesztesei ezért azok a legendák lettek, akik gazdag, széles elismertségű diszkográfiával rendelkeznek. A gyakorlatban annyi történt, hogy mindenki leadta a saját album listáját, aminek az összesítése mindenkit meglepett. A nagy életműves bandák esetén ugyanis albumilag erős szétszavazás történt. Míg, akiknek csak kevés lemeze van, vagy csak kevés jó lemeze van, azok az összesítésben előretörtek.

Mondjuk úgy, hogy valaki beírta azt a bizonyos Illés, P. Mobil, Piramis, Omega, stb. csúcsalbumot a befutónak gondolt első helyek valamelyikére, majd mondjuk egy kevésbé fontosat huszonnyolcadikra. Aztán csodálkoztunk nagyon, mert azzal szembesültünk, hogy az Illés / Mobil / Piramis / Omega / stb. albumokra szétszavazott a stáb, ezért azok lecsúsztak ide-oda a százhetvenegyedik helyig; a másik, alsóbb helyre taksált album meg befutott, mert majdnem mindenkinél az a bizonyos album szerepel az adott banda favoritjaként.

Érdekesség, hogy P. Mobil témában még a Stage Power is szerepelt, ami ugye önálló listán akár egy reális kompromisszumos megoldás is lehetne, de ilyen összesítős esetben gyakorlatilag kidobott szavazatnak minősül. Aki így szavaz, az szív-lélek ember, de egy cseppet sem taktikus. Azért játsszunk el egy pillanatra ezzel a szavazattal. Ha az illető a Stage Power című válogatáson szereplő három korábbi önálló albumból a Mobilizmót választotta volna ki, akkor az nyilván nagyot ugorhatott (kiszámolva ugrott is) volna előre. Ha a Heavy Medalra, vagy a Honfoglalásra tette volna a Stage Power helyett a pontszámot, akkor meg igen valószínű, hogy a P. Mobil még egy albummal befért volna az első harmincba.

Ugyanilyen gyakorlati nehézséggel járt, hogy az Omega együttesnek eleve sok korszakból van, sok elismert nagylemeze. Ráadásul ezek többségének létezik némileg eltérő, angol nyelvű változata is. Továbbá egynémelynek úgynevezett antológiás, alternatív változata is. Ezért teljes igazságot csak és kizárólag úgy lehetett volna tenni, ha előbb kialakításra került volna a zenekarok toplistája, majd azon belül összesítettük volna az adott együttes legjobb albumának kijáró szavazatokat. Értelemszerű egyszerűsítéssel és összevonással a hasonló (idegen nyelvű-, remake- vagy koncert-) kiadványok szavazatai esetében.

Nem így történt. De miután úgy egyeztünk meg, hogy mindenki szép sorban feldolgozza a saját szája íze szerint az összesített közös eredményt: most magamra vállaltam a rossz zsaru szerepét és közzétettem azokat a gondolatokat és szempontokat, melyeket akkor is fontosnak vélek, ha kínosak vagy vitákat generálnak.

Sőt, továbbmegyek és (természetesen kivárva a többiek értékelését) ezúton is kezdeményezem a lista további finomítását, extra módosító képlet alkalmazását, vagy egy eltérő módszertan szerinti második lista megszavaztatását és összesítését.

Egy nagyon-nagy haszna mégis volt ennek a projektnek. Ebben a változatban is. Most, első alkalommal derült ki és került reflektorfénybe az a tény, hogy még a minden vitán felül álló hazai rocklegendák nagy albumaival kapcsolatban általában elég nagy a véleménykülönbség, és erős a megosztottság; addig a második-harmadik vonal produktumainak értékelésével, egymáshoz mérésével, megítélésével kapcsolatban teljes az összhang. Utóbbiak esetében még az összesített lista kritikusaitól sem érkezett panasz.

koral_i_1980.jpg

A felkért résztvevők életkora 30 és 65 év közé esik, így minden, az idő próbáját kiálló rocklegendára emlékezni tudó korosztály képviseltetve volt a stábban. Ennek ellenére láthatóan-érezhetően a '90-es és a 2000-es évek kevésbé voltak reprezentálva, mint a '60-s, '70-es, '80-as évek. 

Többek között itt bosszulta meg magát a bevezetőben már említett gyávaság. A távol maradók gyávasága. Bátran kijelenthető, hogy ha egyes, a stábból önszántából(?) kimaradt személyeknél kevésbé lett volna tele a gatya, kevesebben óvatoskodtak volna a pedigrére és a karrierre tekintgetve, és elfogadták volna a botránylistával szembemozduló, azt ellensúlyozni kívánó lista összeállításában részt vételre vonatkozó felkérést; magyarán ha néhánnyal több fiatal(abb) kolléga is részt vett volna a munkában; illetve ha több, az újabb korszak(ok)ra nyitott egyén van a stábban az idősebbek között, akkor minden bizonnyal a helyére került volna a ’90-es évek legértékesebb és legfontosabb zenei szkénája.

Csupán csak eggyel több képben lévő résztvevő esetében már tuti befutó lett volna a SloganBedlamBarbed Wire „háromság” és a hasonlóan előremutató zenei gondolkodású kortársak (Trottel, Leukémia, Seneca, ClassicaAfter Crying, Djabe, Off CourseSpecial Providence, stb.) néhány alapvető albuma.

Beszédes, hogy az idősebb résztvevők közül páran, a saját értékelésüknél a zenekari listát le is rövidítették, és csak a Top 20-at hagyták meg, mert zavarban voltak a számukra kevésbé ismerős nevek művészetével és életművével kapcsolatban.

(Ezzel még eggyel több felesleges vitát generáltak, mert náluk nem látszott az Illés 24. helye. Ezáltal úgy tűnhetett, hogy Illés Lajos zenekara nem került a felső polcra. Pedig de.)

Mint a listából látható, a '90-es évek a 24. helyen jelenik meg először az albumlistán. Részben ez is a módszernek és a taktikázás hiányának köszönhető.  Hiszen a The Bedlam (az alapműveltség részét képező demói mellett) a mai napig csak egyetlen egy albummal rendelkezik. Így aki rájuk gondolt, csak egyfélét pontozhatott. Ellentétben a Slogan életművel, akik a szétszavazás miatt nem kerülhettek be a Top 30-ba, viszont a zenekari listán a 21.helyet nyerték el. (Értelemszerűen itt meg az egylemezes Bedlam csúszott hátrébb.)

A taktika elmaradása ezúttal az én lelkemen szárad, mert teljesen biztosan tudtam, hogy az egyik kolléga magasra becsüli majd a Voluntary Swoon albumot, így az ezen a listán is magas pontszámot kap majd. Míg nálam egyértelműen az Art Of Ego számít az abszolút csúcsnak. Ha nem vagyok ennyire hű az elveimhez, akkor adok pontot a Volutarynak is, és a Slogan is bekerült volna az őket megillető album Top 30-ba is.

Miután a stábból most én vagyok a rossz zsaru, ezúttal ez ügyben most kivételesen elmegyek a falig. És deklarálom, hogy: amelyik hasonló összesítésben nem szerepel a Slogan, azt nem kell komolyan venni, mert a résztvevők műveletlensége okán inkompetens a grémium. (Tudom ugyanezt tisztességesen, rendesen magyarul is, de abban már nem vagyok biztos, hogy a gagyi-listázgató címzettek úgy is megértenék. Talán kéne még hozzá a mondatba egy nímand is valahová...) Ugyanez igaz az After Cryingra és a fentebb felsorolt többi előadóművészre is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár a mi listáink feldolgozására szolgáló metódus még bőven tökéletesítésre szorul, és kívánatos (lett) volna több, a '90-es, 2000-es évek értékeivel képben lévő szakértő is, (Gyerekek, az opportunizmus nem rock and roll...!,) mégis ezidáig ez volt az első és egyetlen hazai toplista a zenetörténetben, ahol az olyan, brancsból kirekesztett, felső kategóriás modern magyar zenekarok is Top 30-as helyezést kaphattak, mint a Bedlam, a Trottel vagy a Slogan. Ez pedig hatalmas fegyvertény. Mert nagy zárójelbe teszi a gagyizókat. Miközben a mi stábunk együttesen kitűnőre vizsgázott széleskörű és széleslátó zenei ismeretben. Valaki mindig volt, aki az adott korszakkal, stílussal, előadóval, albummal kapcsolatban képben volt, mert valódi szakértőként már évekkel korábban leásott a mélyre.

A korábbi listák összeállítói nagyrészt a '80-es évek alternatív undergroundjába szerelmesek. A múlt nagyjait a jelen politikai megosztottsága alapján értékelik: hazudják jónak vagy rossznak. Közben az MR2 "szörnyrádió" által közvetített semmitmondó ál-entellektüel, ál-alternatív, ál-rock borzalmakat preferálják. (Követeljük vissza a Petőfit! Minden értelemben.) A korpa közé keveredő valódi szakemberek és zenei professzorok pedig látványosan nem tudták, nem tudják ellensúlyozni ezt a fajta kulturális ámokfutást, így jóval kevésbé szakmai végeredmények születtek, mint most, nálunk. A feldolgozásból adódó hibák ellenére is.

the_bedlam_inside_ash_1994.jpg

Néhány érdekességet -akár kommentár nélkül is- érdemes még kiemelni a teljes, összesített listáról: 

Bár e projekt kapcsán szinte mindenhol "minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói" szerepel, eredetileg nem volt műfaji megkötés. Sőt, kifejezetten sok jazz, bluesfolk, punk, metal és alternatív album kapott szavazatot.

Az ítészek összesített szavazatai alapján a magyar hanglemezkiadás csúcskorszaka nagyjából 1980 és 1984 között volt.

A legnagyobb meglepetést talán a Dinamit szereplése okozta. Míg az első nagylemezük pontszáma csak a megosztott utolsó helyre volt elég (166-171. helyezések), addig a második Dinamit LP simán bekerült a Top 30-ba (20. helyezés). Harmadik lemezünk egy szavazatot sem kapott.

Radics Béla és a Taurus Ex-T: 25-75-82 zenekar hatása akkora, hogy más nagylemez nem lévén, csak egy rettenetes minőségű, szinte hallgathatatlan bootleg-felvételük lett utólag cédésítve. Ez mégis elég volt a zenekari lista 34. és az albumlista 42. helyéhez. Bivalyerős mezőnyben. 

Magyarország talán leghányattatottabb sorsú hard rock legendájának, a HitRock együttes "35 Live!" című jubileumi koncertlemeze csak azért nem kaphatott (akár komoly mértékű) szavazatot, mert addig csúszott a megjelenése, hogy lejárt a listák/pontszámok leadási határideje. (Mi többségében nyilván hallottuk már az előkészítő munkálatok alatt, a megjelenés előtt is.) Annak jelentőségét, hogy végre egy jó torkú rockénekessel kerültek CD-re a tartós külvárosi rockhimnuszok, nem lehet eléggé felülbecsülni.

Az első két LGT LP annak ellenére csúszott ki a Top 30-ból, hogy a lista összeállítói közül a magánéletben szinte mindenki azokat, a Barta Tamás - Frenreisz Károly korszakot favorizálja.

A Syrius Ördög álarcosbálja lemeze nem csak számszerűleg összesítve kapta a legtöbb szavazatot, hanem az egy adott albumra lebontott legtöbb szavazót tekintve is elsők lettek. Igaz holtversenyben, a Pandora's Box Kő kövönjével.

Utóbbi album mindannyiunk meglepetésére kapott ilyen erőteljes támogatást. Természetesen a második P. Box LP-t korábban is megkerülhetetlen közkedvencnek tartottuk, de ennek aránya a többi alaplemezhez képest eddig nem volt nyilvánvaló. 

Szintén nagy meglepetés volt, hogy a Fonográf mind az albumlistán, mind a zenekari összesítésben magabiztosan veri az Illést. Ráadásul ez nem módszertani kérdés, mert az egyéni listák is ezt a vélekedést támasztják alá. 

A Trottel és a Leukémia egyaránt úgy került be az összesített zenekari Top 30-ba, hogy teljesen eltérő korszakban készült, egészen eltérő felvételeik kaptak, egymástól függetlenül magas pontszámokat.

A zenekaros válogatásokon és eltérő kiadásokon kívül természetesen még olyan rockoperák vagy többelőadós válogatáslemezek is gazdagították a biztosan kidobott szavazat kategóriát, mint az eredeti (I.K.1.0.) István, a király vagy a Rockzenészek az éhező Afrikáért. Ezekből is jól látszik, hogy őszinte értékrend vezérelte a résztvevőket, e mentén zajlott a munka, nem a végeredmény hátsó szándékú meghackelésére ment ki a játék. 

Deák "Bill" Gyula három lemezével is bekerült a legjobbak közé, ebből kettő komoly pontszámot is kapott. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért), csak a 31. helyig jutott a Rossz vér.

A zenekari lista első helyezettje a Hobo Blues Band lett, de úgy hogy egyaránt összevonásra kerültek a HBB és a Hobo lemezekre leadott szavazatok is. Ezzel akkor sem értettem-, ahogy most sem értek egyet. Ha Földes László "Hobo" szerint ez két külön dolog, akkor nekünk nem kell okosabbnak lenni. Ennek ellenére mégsem oszt vagy szoroz a módszertan, mert a HBB önmagában is olyan magabiztosan vezet, hogy megkérdőjelezhetetlen a zenekar elsősége.

A Piramis 1975 és 1982 közötti első aktív időszakának mind a hat magyar nyelvű nagylemeze bekerült a listába. Ehhez képest jelzésértékű komoly eredmény, hogy az egyik, az első elérte a 15. helyezést. További érdekesség, hogy a második legjobb helyezést a Révész Sándor kiválása utáni, 1982-es "Plusz" című album kapta. Ilyen esetekben azért tetten érhető a szakmai szempont és a zenészfül, mert a széles közönség garantáltan valamelyik másik korongot emelte volna fel (a szívéig) a Piramis-dobogó második fokára.

Az Omega szintén hat albummal került a legjobbak közé. Láthatóan az Omega esetében az életkor, a különböző generációk másképpen látása volt a döntő. A 10000 lépés után természetesen a Time Robber / Időrabló kettőse került az Omega-lista második helyére. Ez ugyanúgy a megosztott 37-38. helyre volt elég, mint az előbb említett Piramis Plusz albumnak...

Mint látható, az idősebbek esetében, a beat korszak Omega terméséből egyértelmű a preferencia. A fiatalok viszont a bőség zavarában alaposan szétszavaztak. A hard rock és a space rock korszak klasszikus Omega korongjaiból mást és mást tartva a legjobbnak, legfontosabbnak.

A P. Mobil is hat albummal járult hozzá a hazai zenei kultúrkincs toplistájához. Ennek fényében, nagyon jó eredménynek számít a Mobilizmo 17. helye. Ha nincs szétszavazás, akkor még a Syriust is megverhették volna.

A P. Mobilhoz tartozik még a legfrissebb klasszikus album rekordja is. A Farkasok völgye Kárpát-medence című vadonatúj CD-jük első kiadása nem egészen két hónap alatt fogyott el, mely a második kiadással együtt három hónap alatt érte el a platinalemeznyi eladást. Ennyi idő elég is volt, hogy beérjen a korai klasszikusok közé. 

Ezzel szemben a Nomad nem a mindenki által agyondicsért új albummal, a Hotel Polimerrel került fel a listára, hanem még az előző korszakban, Fodival készült Végál(l)om(ás) volt elég a "minden idők" 78. helyére.

Az Edda Művek csak az első két albumra kapott szavazatot, ezek így be is kerültek a Top 30-ba. Szilárd meggyőződésem, hogy a harmadik, ötödik és a hatodik albumuk is átlagon felüli csúcsteljesítmény. (Az Edda 4., vagyis a búcsúkoncert anyaga is az lenne, ha nem csonkította volna meg a Hanglemezgyár.) Ezúttal mégis örülhetnek a szakmai zsűri szűklelkűségének, mert kimaradtak a hátrányt okozó szétszavazásból.

Nagy Feró négy albummal is bekerült a Top 30-ba. A két első, ma már Ős-Bikininek aposztrofált Bikini lemezzel, illetve a Beatrice Betiltott dalaiból válogatott, utólag albumosított két CD-vel. Ennek fényében talán érdemes volna folytatni a sorozatot a '78-as-, valamint a '80-as évek eredeti daltermésével, illetve az 1981 őszétől 1982 őszéig terjedő koronás "B" betűs, illegalitás-korabeli, máig feldolgozatlan úttörő törekvésekkel és elvtárspukkasztó poénokkal.

A Beatrice-lista harmadik helyén a '78-88; az East-lista harmadik helyén a Hűség; a Mini-lista harmadik helyén az Úton a Föld felé; a Skorpió-lista harmadik helyén a Kelj fel; míg az LGT-lista harmadik helyén az első album szerepel.

Az albumlista utolsó (hat) helyezettje, holtversenyben, ABC-sorrendben: 

Balaton - II. (1982-1987 / 1994)
Classica - I. (1989 / 2006)
Dinamit - 1. (1980)
Megazetor - Dying Process (2008)
Missió - 1. (1989)
Nyeső Mária - Az én kis bigbendem (2000)
 

beatrice_betiltott_dalok_i.jpg

Jozé / Ellensúly 2015

Akik a projektben részt vettek, és a nevüket is vállalták: Bálint Csaba (BCsaba), Bese Jozefák László (Jozé), Gönci György (Apuka), Hajnal Gábor (Kis Hajnal), Hegedűs István (Hege), Horváth Péter (Rockbázis), Kovács László, Máthé József (Fiery), Pénzes János (pJuan), Rozsonits Tamás (Tom Rye) és Sebestyén Márton (Show No Marcy). 

bizottsag_kalandra_fel_1983.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ellensuly.blog.hu/api/trackback/id/tr907078131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása