Minőségi Rock

Ellensúly Rockmagazin

Music for Everybody?

Manfred Mann's Earth Band - Live In Ersingen 2011 CD (Creature Music / 2011)

2015. február 15. - Harman

2015. április 12-én ismét koncertet ad szeretett hazánk fővárosában a Manfred Mann's Earth Band. Bár a (magát szakmainak, közszolgálatinak, zeneinek, satöbbinek tartó) média szinte teljes közönnyel viseltetik az egykori és jelenlegi prog rock legendák munkásságával kapcsolatban, a következő budapesti fellépés kapcsán ismét időszerű feleleveníteni Manfred Mann legutóbbi hanghordozóit.

Második rész.

mmeb_live_in_ersingen_2011_cd.jpg

2011-ben ünnepelte megalakulásának és fennállásának 40. évfordulóját a Manfred Mann's Earth Band. A kerek jubileum tiszteletére egy díszdobozt jelentettek meg, melyben a zenekar összes stúdió- és koncertlemeze mellett két extra korong kapott helyet. Az egyik a Leftovers névre keresztelt kislemez- és ritkasággyűjtemény. A másik pedig a Live In Ersingen 2011 címet viselő, az akkor vadonatúj MMEB felállás vadonatúj koncertfelvételét tartalmazó élő album.

Az Earth Band ritkán szokott koncertfelvételt kiadni. Az innen-onnan előkotort változó minőségű archív cuccokat, valamint a válogatásokat és bootlegeket leszámítva erre alig néhányszor volt csak példa.

Van ugye a felülmúlhatatlan klasszikus: az 1983-as Somewhere In Afrika turnén készült Budapest Live (1984). Aztán az 1996-1997-es Soft Vengeance European Tour legjobb felvételeit archiváló Mann Alive (1988), és ezzel az élő hanglemezeik száma ki is merült. Utólag kijelenthető, hogy mindkét esetben korszakváltást jelzett a koncertkiadvány.

DVD-formátumban az archív TV-felvételek és a Budapest Live (2007) mellett létezik még a 2000-ben rögzített Angel Station In Moscow (2004) és a Then And Now (2009), mely az archív rész mellett a 2005-ös Burg Herzberg Festival MMEB fellépését örökítette meg.

Ha mindezeket szépen sorban, időrendben, előítéletektől- és rajongói ködöktől mentesen, objektíven végignézi az ember, akkor egy dolgot feltétlen leszögezhet: mégpedig azt, hogy a Noel McCalla énekes nevével fémjelzett Earth Band korszak az évek során nagyon megfáradt. Jól játszottak, de láthatóan-hallhatóan egyre fogyó lelkesedéssel. Már-már hakniszaga lett volna a produkciónak, ha a Manfred MannMick RogersSteve Kinch trióból valaki rendszeresen meg nem menti az adott dalokat egy-egy jó poénnal.

manfred_mann_live.jpg

Ezért nem az a csoda, hogy McCalla és az Earth Band útjai elváltak, hanem az, hogy ez csak 2009-ben történt meg és nem korábban. Ha ehhez hozzávesszük még Chris Thompson időleges vissza-vissza téréseit, valamint azt, hogy Peter Cox 2009-2010-es közjátéka után Noel 2010-ben egy rövid időre még visszatért, akkor jól érzékelhető az együttes vergődése, bizonytalansága.

Ennek a korszaknak tett pontot a végére Manfred Mann, aki 2011-ben a 40. évfordulóra végre stabilizálta zenekara tagságát. Az új vokalista Robert Hart (Bad Company, Company Of Snakes, The Jones Gang) lett, aki esetében egy személyében találkozik az erős hangú énekes-klasszis a karizmatikus színpadi előadóval. 

robert_hart_live.jpg

Az új, magabiztos és bivalyerős felállást megünnepelendő, megörökítendő; valamint a negyven év történetét kerekké tevő koncertlemez anyagát 2011. július 22-én rögzítették Németországban, alig négy hónappal Robert belépése után.

A gyakorlatilag csak feldolgozásokat tartalmazó nyolc számos élő album esetében ha végigtekintünk a tracklisten, akkor bátran kijelenthető, hogy Mann és csapata ezúttal is biztosra ment. Hiszen a Dancing In The Dark című Bruce Springsteen slágert leszámítva csupa olyan klasszikust vettek elő, melyek vagy az Earth Band változatokban élik hosszas másodvirágzásukat, vagy mely szerzeményeket egyenesen ők vittek világsikerre.

Furcsa azzal újra és újra szembesülni, hogy a legnagyobb MMEB slágerek legalább 80-90%-ban mások szerzeményei, (és mások dalai is voltak eredetileg). Azonban Manfred Mann (és aktuális társai) kifogyhatatlan hangszerelési ötletei és strukturális átalakításai nyomán szinte mindegyik jobb lett, mint az eredeti. Ezért aztán nem csoda, hogy ha a napjainkban már fogyatkozóban lévő vájtfülű közönség megőrül a koncertjeikért és felvételeikért.

Nyugodtan kijelenthető, hogy Mick Rogersék az átlag nyolc-tíz perces koncertváltozatok alatt minden dalból kihozták a lehetséges maximumot. Nem az olcsó sikert hajszolták, hanem a jó alapanyagnak bizonyuló szerzemények életerős, erőteljes előadásába beletettek apait-anyait. Az ilyenkor szinte kötelezőnek számító hangszeres szólók és közönségénekeltetés mellett a dalok telis-tele vannak új részekkel, témákkal.

A koncerten elhangzott plusz zenei anyag jelentős részben a rock klasszikusok klasszikus rock slágereinek részleteiből, azok ötletes beemeléséből, összefűzéséből áll. Így a Manfred Mann's Earth Band nem csak önmaga elmúlt negyven évének állított méltó emléket, hanem az akkor ötvenvalahány éves beat / rock kultúráját is szépen felidézte. Ezért, elvileg ez a koncertlemez mindenkihez szól. 

Félő, hogy a gyakorlatban mégsem tud megvalósulni, mert a folyamatos elhülyülés korában egyre kevesebb azok száma, akik emlékeznek még az eurotrash techno-disco, illetve az ál-alternatív ál-rock képviselőinek rádióterrorja előtti rádióslágerekre.

A fiataloknak, meg (webkettő ide, webkettő oda) szinte esélyük sincs megismeri a zenei kultúrkincs, zenei alapműveltség meghatározó darabjait. Kivéve persze, ha kivételes esetekben hozzáértő személy(ek)től kapnak személyes útmutatást.

Nem véletlen, hogy az Earth Band 1983-as Budapest Sportcsarnokbeli film- és lemezfelvétellel egybekötött nagykoncertje után most már csak egy kisebb helyen, az A38 hajó színpadán tud megvalósulni egy MMEB előadás.

mmeb_budapest_2015.jpg

Azzal sem kevésbé szörnyű szembesülni, hogy azok, akik hallották már a Live In Ersingen 2011 című koncertlemezt, vagy jártak mostanában MMEB koncerten, szinte egyöntetűen csak a Smoke On The Water dallamát ismerték föl, tették szóvá. Pedig nem csak ez az egy ismert dallam volt-van a Mighty Quinn előadásába beleszőve; és nem csak ebben az egy nótában volt-van ilyesmi, hanem a koncepciózusan az egész műsor a rhythym and blues / rock-korszak közismert dallamainak ötletes megidézéséről szólt-szól. Egészen egyszerűen a jelenkori Earth Band előadások így vannak felépítve.

(Ezért aztán a Lone Arranger sem érthetetlen kisiklás, hanem egyenes folyamodványa Manfred Mannék útjának, művészi koncepciójának.)

A szomorú jelenség eszembe juttatta az egyik kölyökkori ismerősünk szava járását, rendszeres poénját, miszerint: "olyan hülye vagy, hogy azt hiszed a Fleetwood Mac-ről, hogy egy hamburger". Eltelt néhány év és ez a poén már nem poén. Valósággá vált. Sajnos nem csak a Fleetwood Mac-kel kapcsolatban; hanem szinte az összes értékteremtő, minőséget képviselő művészt és alkotást utolér lassan a világ valódi vezetőinek "múltat végképp eltörölni" koncepciója.

A magyarországi média sem tett semmit azért, hogy hírül adja a Live In Ersingen 2011 megjelenését. Ahogy egyik hazai rádió sem tartotta fontosnak az értékes hanganyag értő bemutatását az ország népének.

A kortól és a söröktől kissé már meglassult, az élet gondjaitól elgyötört ötvenpluszos korosztály túlnyomó többségének pedig kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a '60-as, '70-es és '80-as évek kultúrörökségét ápolja, gondozza, terjessze. Akárcsak néha, akár csak az otthonában, önmagának vagy az utódainak.

A fiatalokat szinte már a tipegőtől fogva a tehetségtelen-kutatók eldobható megafaktoros szerencsétlenjeivel, a valóságtól elrugaszkodott showműsorok elprolisodott erkölcstelen tahóival és ezekhez hasonló agysorvasztó mérgekkel bombázza az ízlésdiktatúra.

Nincs mese. Aki szeretné megtartani az identitását, annak tennie kell érte, annak aktívan szembe kell mennie a jelenlegi romlott világrendszer kultúrszemetével.

A Manfred Mann's Earth Band ezidáig utolsó koncertalbuma, illetve a zenekar egész életműve alkalmas arra, hogy mintát adjon, hogy kapaszkodókat adjon, hogy utakat mutasson, hogy a figyelmet ráirányítsa egy-egy értékes szerzeményre és annak szerzőjére. Rajtunk áll, hogy élünk-e a lehetőséggel.

A zene mindenkié.

Jozé / Ellensúly 2015

live_mmeb.jpg

Manfred Mann's Earth Band - Live In Ersingen 2011 CD (Creature Music / 2011)

Manfred Mann – keyboards, vocals
Mick Rogers – guitar, vocals
Steve Kinch – bass guitar
Jimmy Copley – drums, percussion
Robert Hart - vocals

1. Martha's Madman
2. Dancing In The Dark
3. For You
4. Father Of Day, Father Of Night
5. Don't Kill It Carol
6. Blinded By The Light
7. Davy's On The Road Again
8. Mighty Quinn

A bejegyzés trackback címe:

https://ellensuly.blog.hu/api/trackback/id/tr717176237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.