A Gátnál zenekar 2014-es bemutatkozó albuma igényesen: préselt CD-n, rendes tokban, színes, a szövegeket tartalmazó bookletel kiegészülve került kiadásra. Szánalmas és elkeserítő, hogy ezt egyáltalán meg kell említeni. De az általános zuhanásban, a kultúra lezüllésének korszakában igenis fontos értékmérő, hogy mennyire veszi komolyan magát egy produkció. A kiadványt jó kézbe fogni. A művészek komolyan veszik a promóciót, mert megjegyezhető, ötletesen egyszerű designnal rendelkező papír kísérőlevelet mellékeltek a koronghoz. Továbbá jópofa művészneveik is beszédesek, asszociációkat keltenek, kiemelik őket az ömlesztett zenei kínálatból.
Az idén 15 éves sárvári csapat érezhetően nem lépett ki teljesen az amatőr feelingből, megoldásokból. Talán nem is akarnak, így nem tudni pontosan, hogy ennek anyagi okai, vagy alteros, underground megfontolásai vannak. Mindenesetre sok olyan hangzás köszön vissza, ami házilag rögzített demók esetében jellemző. Persze nagyon jól szól az egész, inkább csak a szobazenekaros időszakból megmaradt, a független zenész füle által megszokott hangszíneket, hangzásokat vélem kihallani. Különösen a húros hangszerek esetében. Az összkép mégis kellemes. Köszönhetően a vérprofi utómunkának. Denevér Stúdió, papírforma. Miután évente minimum ötször kell arra rádöbbenni, hogy Töfi mekkora ász, azt gondolom, hogy nem volna értelmetlen felterjeszteni valamilyen kitüntetésre. Hazai körülmények között rendszeresen ilyen magas minőségű, világszínvonalú munkát végezni, az nem semmi. Kár, hogy a hallgatók többsége ezt a gyári CD-t sem fogja múlékony élete folyamán egyetlen-egyszer sem egy tisztességes Hi-Fi rendszeren végighallgatni…
A zene alternatív rock. Akármit is jelentsen ez. Rock, funk, reggae, ska, folk, pop stíluselemek keverednek, erős RHCP hatásokkal és korai PUF hangulatokkal, valamint Trottel ízekkel. Utóbbi különösen a női ének, a népzenei részek és az irodalmi utalások arányos elegyében érhető tetten. A Gátnál zenéjében ugyanis az alap (dob, basszus, gitár, férfi énekes) rockfelállást trombita, harmonika és női ének teszi izgalmasabbá. Az összhatás kellemes, de az anyag érezhetően nem csak a zenéről szó. Sőt.
Az egyéni, elmebeteg szövegvilághoz nagy valószínűséggel a bemutatkozó ismertető borderline kifejezése a kulcs. Ahogy a zene és a felvétel is határeset a komoly produkció és a laza zenélgetés, az amatőr és a profi hanganyag között; úgy a furcsa szövegvilág is sokféle határ megsejtésére, megállapítására ad okot. Egyik nézetből a talán dekódolható, szimbolikus komoly üzenet és a dedós idétlenkedés határán mozognak. Másik nézetből az álomvilág, a gyerek(es) mesék, illetve az azon áttülekedő durva valóság rideg és kellemetlen határvilágát fedezhetjük fel. Ismét megfontolásra érdemes nézőpont, hogy a materialista világfelfogás keveredik a transzcendenssel: a vállalhatatlan önsorsrontó világkép a veszélyes és (ön)gyilkos okkultizmussal. Végül, de nem utolsósorban: a szó szoros értelmében vett borderline szindróma tüneteit is felfedezhetjük a hullámzó hangulatokon, a sajátos nézőpontokon. A csak és kizárólag a saját koordinátarendszerben értelmezhető (ön)belterjes szabad asszociációkon.
Néhány hallgatás után, egy erős hangulatzene képe rajzolódik ki. Miután a szövegek elég szabadságot adnak a hallgatónak, az anyag szinte bárki számára bátran élvezhetőnek, értelmezhetőnek bizonyulhat. A legeslegkülönbözőbb aspektusokból is. Ahogy mindezek ellentéte: az „idegesítő”, „nem tetszik”, „hozzál mást” reakciókat is könnyen kiválthatja. Mi több: akár naponként mást és mást ezek közül.
Összességében az A. E. Bizottság első albumának ironikus, önironikus, vidámabb, kedélyzenéjét idézi fel a Félmágió. Ott is leginkább az efZámbó Öcsi által képviselt, mosolygósabb világot. Így akár a Happy Dead Band „Szerelem, élet halál” vagy a „Himalája” albumainak egyes dalai is hasznos referenciának bizonyulhatnak. Ahogy az Eszterlövészek, vagy a Galapagos lemezeivel is tetten érhető némi rokonság. Eredetként a Syd Barrett korszakbeli Pink Floyd ősi mítoszokat is érintő mesevilága is felsejlik. De kizárt, hogy ez tudatos legyen. Inkább az valószínűsíthető, hogy többszörös áttéten keresztül találkoztak A Gátnál szerzői a forrással.
Erős jelzés, és egyben a befogadást, behatárolást is segítő fontos momentum az utolsó előtti trackben szereplő Twin Peaks idézet. Félmágió? Tűz, jöjj velem! Félmágió. Tűzz, jöjj velem?
Jozé / Passzió 2014
A Gátnál – Félmágió CD (szerzői kiadás 2014)
Bíbor Kacsa (Rákos Blanka): ének, vokál
Fiatal Kutya (Bucsin Tamás): basszusgitár
Homoki Fóka (Benkő Gábor): ének, vokál, gitár, basszusgitár
Suhogó Páva (Nagy Péter István): dob
Tétova Farkas (Pfeiffer Milán): trombita, tangóharmonika
Valamilyen Karabély (Baráth Tibor): dob
1. Jónás a cetben
2. Ugat
3. Bársony lennék
4. Életveszélyben
5. Megfogtam
6. Ezeket csak úgy elképzeltem
7. Kukimaci, sünló
8. Klorofília
9. Szamártej
10. Vénusz hasán
11. Ég a Pajta
12. Indigó
